BI-blia: neve arra utal, hogy a benne foglaltak annak isteni kinyilatkoztatásai, hogy a világ eredendően biszexuális. A zsidóság számára a Biblia (héberül T'nakh) legfontosabb része Mózes 5 könyve, a Tóra.
Maga a Tóra szó eredeti formájában torah, ahol a szóvégi h hangot nem ejtjük. Az -ah végződés a héberben a nőnem jele (Deborah, Havah /Éva/, Hannah). Azonban az Isten többféle nemet kap a BI-bliában. A leggyakoribb elnevezések: elohim, adonáj, vagy JHVH (az ún. tetragrammaton Isten neve, ezért a vallásos zsidók nem ejtik ki). Ezek közül számunkra az elohim és a Jahve a fontos.
Az -im végződés a hímnem többeszámot jelöl (im=hím), ennek megfelelően Isten inkább férfiak harmonikus közössége, mintsem hogy egy személy legyen.
A JHVH végén azonban ismét csak az -ah, tehát a nőnemű végződést találhatjuk meg! Lássuk csak részletesebben!
A héber írás eredetileg magánhangzók nélküli volt, a maszoréták látták el később a magánhangzókat jelölő pontozással. Néhány ezen pontok közül:
| rövid e |  |
| hosszú e |  |
| o |  |
| rövid a |  |
| hosszú a |  |
Pontozás nélkül Isten neve (JHVH) így néz ki: 
Pontozással pedig minden esetben így: .jpg)
Olvassuk csak ki: JEHOVA!
Mind a mai napig viták vannak az írásértelmezők körében hogy vajon eredetileg hogyan ejtették ki a nevet. Az exegéták elfogadják a zsidó hagyományt, amely szerint "Jahve" lehetett az eredeti kiejtés, és csak azért nem így pontozták 
, hanem a fenti módon, mert a magánhangzók kiolvasása emlékeztette az olvasót, hogy Jahve helyett itt adonáj-t kell mondani. Azonban a jehovisták közelebb állnak az igazsághoz, és számomra is fontosabb maga a Szentírás, mint vonatkoztatási alap, hiszen a szóbeli hagyomány, törvényszerűségeinek megfelelően az évezredek alatt hatalmas változásokon megy keresztül. (1)
Tehát hogy is van ez? A hímnemű férfiközösség-jellegű Isten női nevet kapott!
Isten eleve "kétnemű", már ha egy istenség esetében van értelme nemiségről beszélni. Márpedig van.
A Teremtés könyve 1,27 tanúsága szerint:
"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket."
Isten tehát egyszerre hím- és nőneműnek teremtette az embert, a maga képére. (2)
Az Ő alkotása pedig a BI-blia, aminek legfontosabb része a nőnemű tóra... csodálatos ez a nemi harmónia, ami Istenből és alkotásaiból sugárzik!
Sőt, a legtöbb BI-blián található szimbólum, a kereszt is ennek kifejeződése! Ehhez lsd. A kereszt meleg szimbolikája c. fejezetet.
Jegyzetek (1) Plusz, a jelenlegi heteronormatív zsidó hagyományra támaszkodni meglehetősen problémás. Ugyanis a JHVH-kultusz végleges megerősödése arra az időszakra megy vissza, amikor a zsidó magyarság (Judea népe) egy erős államot akart létrehozni Egyiptom és Asszíria között. Ehhez pedig a férfiuralom kiterjesztése, ezzel együtt szívós férfiistenség kitalálása vált szükségessé. A Második Törvénykönyv, vagy Mózes 5-ik könyve már egyértelműen kiáll az istennők (valójában hermafrodita, vagy homoszexuális istenségek) imádása, és a templomi "szodomisztikus" (tehát anális közösüléssel járó) rítus ellen. (2) Sőt, már Ádám neve sem egyértelműen hímnemű: Adama, annyi mint föld. Az -ah végződés itt is jelen van... Egy ősibb zsidó-magyar mítosz szerint Isten biszexuálisnak teremtette Ádámot, olyformán, hogy egy férfi és egy női testből állott, amelyek egymásnak háttal voltak összenőve. Ezeket aztán kettéválasztotta, és két férfivé váltak. (lsd. Graves-Patai: Héber mítoszok)
