A legősibb meleg magyar szimbólum eredetileg a seregély volt.
Nézzük, hogyan ír róla egyik legkiválóbb tudós elménk, Herman Ottó!

"Nagyon eleven, mondhatni víg madár, mely folytonosan izeg-mozog, keresgél és csacsog. Nagyon szereti a társas életet s a mi legelõterületeinken, kerekerdõk és nádasok közelében sokszor oly tömegesen sereglik, hogy felszálláskor és kavargáskor nagy árnyékfoltot vet a földre, akárcsak a nagy felhõ. Kiválóan szereti a legelõt, ezen a gulyát, ménest és a nyájat, meg a kondát. Mindig úgy intézi a keresgélést, hogy a legelõ jószág árnyéka ráessék; a turkáló sertések között a sárgyókával együtt az orr közelébe férkõzik, hogy a kitúrt földbõl a sok kukaczot kiszedhesse. De rászáll a jószágra is és buzgón felcserkedik ott, a hol nyüves vagy pondrós. Az állat tudja, hogy a madár javát akarja és meg sem moczczan. Csõrével, mely olyan, mint a felcser csipõcskéje, kifeszegeti a pondrós kelést és kiszedi a nyüvet."

HERMAN Ottó: A madarak hasznáról és káráról, szakkönyv,  eredeti kiadás: 1901

Ősmagyar meleg népünk ezért is tudott azonosulni a seregéllyel; a madár viselkedésének saját hétköznapi életére vetített analógiája elég volt ahhoz, hogy legfőbb szimbólumává válhasson. A kukacok utáni kutatás, mint az eredendő jóakarat kifejezése, sőt, gyógyító orális aktus; az elevenség és a vidámság, mint népünk alapkedélye (ami csak a vérzivataros heteronormatív évszázadok hatására vált búskomorrá); A -gély utótag egyébként a későbbiekben önállósult, és a mai angol nyelvben gay formában a kéj megfelelője (az ősmagyar meleg sereg = seregnyi kéj = sereg+gay).

Gyaníthatóan a heteronormatívvá válás idején fordult át a madárszimbólum eredeti jelentése és értelme. Világos: a férfiközpontú társadalom a férfi nyers erejére, meg nem alkuvására, egyfajta ragadózó-hasonlatosságára épít. Mint ilyen, a férfi nem lehet símulékony, megértő, kedves, hanem alá kell rendelődnie az egész társadalmat irányító önvédelmi-, egyben vadászösztönnek. A turul, a ragadozómadár erre kiváló szimbólum volt, karmai közé pedig mi más is illett volna ezek után, mint a kard...
Ismeretes a szimbólumkutatók körében, hogy a hatalmi érdekeknek megfelelően a régi szimbólumot részben meg lehet tartani, azonban új tartalommal kell feltölteni az új célnak megfelelően. Így került többek között Mithras, a Legyőzhetetlen Nap istenének helyébe Jézus Krisztus is.